Üdv!

Nos, azt hiszem szolgálhatok nektek egy hírrel. Tudjátok, nincs jó hír, vagy rossz hír, csak hír van. Jó magam is beálltam a Merengők sorába, szóval elkezdtem oda feltölteni alkotásaimat, bízva abban, hogy megértő és segítőkész közönségre találok. Ahhoz, hogy fejlődni tudjak sok kritikára van szükségem, szóval reménykedem, hogy onnan több visszajelzés érkezik.

Na, de a lényeg. Amíg oda töltögetem fel a részeket, az oldalra egyelőre nem kerül fel több új rész, szeretném ott is beérni magamat. Ha ez megtörtént, és Isten segedelmével van is érdeklődő, és sikerül is hamar beérnem a jelenlegi állást, akkor folytatódik a regény. Addig sem akarom hagyni, hogy az oldal porosodjon, szóval ráhasalok az illisztrációkra, hogy minden fejezethez legalább egy felkerüljön. Addig is nyugodtan mazsolázz a cseréim között, ott is akad bőven olvasnivaló (:

Óh, és majdnem elfelejtettem: ha eljutottál a hír olvasásában idáig, kritikát is kérhetsz az alamaise01[kukac]gmail.com címen felkeresve (:

Alamaise

Üdv!

Kértem és kaptam véleményt Viccadrictól, aminek határtalanul örültem! A véleményt itt tekinthetitek meg: LINK.

Rengeteg fontos dologra felhívta a figyelmem, például arra is, hogy pont az első fejezetből - amiről a kritika szól - nem tettem még fel a javított verziót. Eme hiányosságomat menten ki is javítottam, így most már remélem nem megy el senki kedve az első fejezet minőségétől.

Még egyszer köszönöm neki, és mindenkinek, akitől eddig kaptam véleményt, mert rengeteget segít nekem ezzel!

További jó olvasgatást!

A nagy csata különös fordulattal ér véget, Inalir szerencsétlen módon találkozik végzetével, de vajon Lord Shetim ki tudja-e játszani, és megálljt parancsolni neki? 

Vaksötét fogadta, hangos zihálása megtörte a mély csendet. Egyre bentebb és bentebb haladt, amíg minden fokozatosan ki nem világosodott előtte. A falon ismerős jelek izzottak fel, a tágas folyosó végén, vele szemben egy különös fáklya fénye csalogatta egy nagyobb terembe. 

Utazóink hosszú és fáradalmas útjuk végén elérik végre céljukat, de hirtelen egyikük sem örül ennek annyira, ugyanis egyáltalán nem ilyen ellenfélben reménykedtek. Ráadásul nem várt bukkanók sorozata nehezíti tovább helyzetüket.

 – Csak nem eltévedtél te kis picurka emberfia? – sziszegte. Hegyes állából pengeéles fogak meredeztek előre. Hangja torz kinézete ellenére lágy és nőies volt.

Az isizsik egészen segítőkésznek bizonyulnak, de egy közülük kitüntetett figyelmét szenteli a Lordnak. Hamarosan elérik küldetésük célját, ami csak még több bonyodalomba keveri a két vándort. Vajon sikerül épségbn megúszniuk?

Shetim reggel csak lassan tért magához. Alig bírt mozdulni, mindenét elaludta. Fel akart kelni, de akkor hasába nyilallt a fájdalom, bár már korántsem akkora, mint este. Mikor felhúzta a kender felsőt látta, hogy a kék-zöld-vörös foltok java része kifakult. Nagy nehezen mégis fel tudott könyökölni, de akkor hirtelen megjelent felette a sámánasszony.

Üdvözlet!

Ismét egy kis változás a történet rendezésében: oldalt a Krónikák menüpont alatt összeszedtem az eddigi összes részt, és mint látjátok, könyvekre is osztottam a történetet, hogy így is átláthatóbb legyen. Ha valaki bármilyen hibát is észlel, nyugodtan jelezze chaten vagy a véleményezz modul alatt.

Továbbá ha még valaki nem vette volna észre kiírom, hogy felkerült Inalir és Rei'hina portré, az orkok leírása és egy kép is a fajhoz a Népek modulba.

A versenyről egyenlőre még hallgatok, mert van még egy-két lemaradásom.

És még egy kedvenc epic music válogatásom:

A Zsinyec titokzatos hegyei megannyi halálos veszélyt tartogat annak, aki nem ismeri és nem tiszteli eléggé. Ősi ormai és vad szépsége hamar magával ragadja az utazókat. Azonban e táj korántsem olyan lakatlan, mint amilyennek tűnik.

Csípős szél hozta a hajnal illatát. Inalir is lassacskán magához tért, mert egy rövid időre elszundított, de szerencsére a Lord nem vette észre. Kivételes módon még jócskán aludt, holott ilyenkor már rég talpon szokott lenni. Inalir a biztonság kedvéért megnézte, hogy egyáltalán lélegzik-e. Mikor a nap jócskán kidugta fejét, a fiú felébresztette.

Üdvözletem!

Gondoltam írok egy pár sort, hogy lássátok élek még (bár a legutóbbi friss óta a dizájn is változott némiképp). A regény új része még ezen a héten felkerül, ahogyan az oldalt feltöltésre váró rajzok is.

Addig is szeretnék mindenkit arra motiválni, hogy nyugodt lelkülettel írjon nekem kritikát, legyen az jó vagy rossz, mindkettőt megszívelelem (már ha építő jellegű).

Hamarosan versenyt is írok ki, bár a részleteken valószínűleg csak hétvégén dolgozom. Kétlem, hogy kreditnyereményért, de azért hátha tudok valamiféle motivációt kitalálni. Az már biztos, hogy novellaírós pályázat lesz.

És az ígért zene, amire gyakran alkotom. Hallgassátok ti is legalább annyira nagy élvezettel, mint én (másfél óra tömör gyönyör):