Lord Shetim krónikái

Légy üdvözölve! Ez az oldal egy különc alak történetével foglalkozik, aki egy nem mindennapi terv végrehajtását vette a fejébe. Hatalma nagy, szíve tiszta, ám ellenségei is akadnak jópáran. Készen állsz végigkísérni őt a hódítás útján?

Ha egy kis ízelítőre vágysz, olvast el a Prológus-t. Oldalt, a Világ modulban kiegészítő és összefoglaló információkat, valamint illusztrációkat találsz, ami a történet előrehaladtával bővül.

Ha kritikus kedvedben vagy, Véleményezz!

Az oldal teljes tartalma saját!

Figyelmeztetés!

A regény tartalmazhat felkavaró részeket (erőszakot), ill. durva beszédet, ezért 16 éves kor alatt nem ajánlott!

 

Oldal témája: Amatőr fantasy regény

Indult: 2013.05.01.

Író és illusztrátor: Adelia Sheenty

az oldalon ,Alamaise'

"Nekem nem kell a valóság! Én varázslatot akarok!"
/Tennessee Williams/

 

Tervek:

  • Színes térkép

  • Boszorka rajz

  • Kübü

  • Több tájkép

Feltöltésre vár:

  • -
 
 
Kardcsapás
Friss bejegyzések
2014.06.25. 23:36
2014.06.21. 22:45
2014.06.21. 20:33
Friss hozzászólások
 
Krónikák

6. fejezet 3. rész

2014.06.06. 20:32, ALAMAISE

A Zsinyec titokzatos hegyei megannyi halálos veszélyt tartogat annak, aki nem ismeri és nem tiszteli eléggé. Ősi ormai és vad szépsége hamar magával ragadja az utazókat. Azonban e táj korántsem olyan lakatlan, mint amilyennek tűnik.

Csípős szél hozta a hajnal illatát. Inalir is lassacskán magához tért, mert egy rövid időre elszundított, de szerencsére a Lord nem vette észre. Kivételes módon még jócskán aludt, holott ilyenkor már rég talpon szokott lenni. Inalir a biztonság kedvéért megnézte, hogy egyáltalán lélegzik-e. Mikor a nap jócskán kidugta fejét, a fiú felébresztette.

Amint Shetim meglátta, hogy már rég kivirradt, észbe kapott és amennyire sérülése engedte, feltápászkodott.

– Csak nem elaludtál!? – förmedt a fiúra.

– Nem, nem aludtam el – mentegetőzött Inalir – Csak nem akartalak felébreszteni.

Shetim vett egy nagy levegőt, majd hangosan kifújta, de nem szólt semmit. Fejére kapta koponya fejdíszét, és elindult.

Napokig meneteltek felfelé, de egyre kevesebb utat tudtak megtenni a nehezedő terep miatt. Egyszer Inalir lába alatt leomlott az ösvény, de Shetim megragadta a kezét és felhúzta, miközben majdnem ő is utána zuhant a fájdalomtól. Egyre rosszabbodott az állapota.

– Mégis meddig akarod még tűrni a fájdalmat? – kérdezte Inalir.

Shetim nem felelt. A fiú elhúzta a száját. A férfi megállt, mivel valami elállta az utat. Szemét megerőltetve egy emberalak rajzolódott ki előtte, majd mögöttük is felbukkant egy ember. A fejük fölül íjászok bukkantak elő.

– Kik vagytokok? – kérdezte az elől álló. Szépen lassan közelebb lépkedett, testét mindenütt szürke és fehér bunda borította, ami remekül elrejtette a hegyi környezetben.

– Utazók, szóval ha nem haragszotok, utaznánk tovább – Shetim jó modora az egészségével együtt romlott.

– Nem mehetteék továbbja! Innentőél ez mára jaz isizsik földje, és nem tűrüenk erreje felé idegenéket, sema holmi utazóakat – a férfi a vargilian hegyi nyelvváltozatát beszélte, de így is megértették, mit akar mondani.

– Azt mondtad, isizsik vagytok? – kérdezte Shetim, majd elővette a talizmánt – Én vagyok a hét törzs fejedelme, a segítségetekre van szükségem.

– Hazuadsz! – vágta rá a harcos egy kis szünet után – Teja nem lehétsze vezér! Hogyanan tudtad ajazt ellopni!? – szegezte kardját Shetimre. Reakciója érthető volt, Shetim kinézete nem igazán illeszkedett a barbár hagyományokba, ráadásul egy fejedelem nem mászkál egyfős kísérettel.

– Nincs időm vitatkozni – a férfi hangja rekedt volt és megviselt – Vezess el a törzsfőnökhöz!

A harcos tétovázott.

– Amíg nálam a talizmán, jogom van találkozni vele.

A vezető intett az íjászoknak, mire azok visszahúzódtak, majd mérges grimasszal elindult előre, elvégre nem tehetett semmit. A vándorok követték őt. A bennszülött jól bírta a mászást, Shetim azonban gyakran elmaradt. Most társa próbált segíteni neki a mászásban, de a férfi nem engedte. A hosszú séta végén egy terebélyes fennsíkhoz értek, amin egy apró falu feküdt. A harcos a főnökhöz kísérte őket, de belépés előtt elkérte a fegyvereiket.

A törzsfőnök egy hatalmas, bundával borított ülőpárnán ült. Teste izmos volt és áramvonalas, akár egy hegyi ragadozóé. Kezében pipát tartott és azzal pöfékelt. Hosszú haját csak alul fonta be, nem a tövétől, hogy így is melegítse fejét. A muurokkal ellentétben itt nem volt divat a felborotválás, de a tetoválás annál inkább. Arcának eredeti vonalai alig voltak kivehetőek, mert az egészet barna, tekergőző tetoválás fedte. Egyedül nagy sasorra és szigorú tekintete tűnt ki.

Odabent meleg várta a megfáradt utazókat, akik ennek kifejezetten örültek. A sátor telis-tele volt mindenféle tollakkal, csontokkal, koponyákkal, amik a belső teret díszítették, és nyilván a törzsfő dicsőségét és erejét hirdették.

– Mita akartokok? – kérdezte – Halloam szerezteték egy értékejes csecsebécsét. Hoánnan?

– Üdv néked, hatalmas Metsző Agyar – a Lord próbált illedelmesebb lenni, és kevés gúnnyal fűszerezni mondanivalóját – Nem egyszerűen szereztem, azért jöttem, hogy a próbát beteljesítve valódi vezér lehessek.

– Ajah, éertem – válaszolta – Ésa ehhez minejak az én segítségém? – Agyar gyanakvóan hajolt előre. Még mindig nem hitte, hogy az az ember, aki vele szemben ül, tényleg fejedelem.

– Élelemre van szükségem és némi ellátásra, csak az után tudom megcselekedni, amiért jöttem – felelte Shetim. Nem sok ereje és kedve volt most a főnökkel beszélni, de sajnos kénytelen volt. Inalir ott ült mellette, a beszédet társára hagyta.

– Csaák nem a boászorkányhoz induáltatok? – vigyorgott – Haát, ha éza kell ahhoza, hogy vezéer lehess, hát sokág sikeért kívánokok hozzáa. Haá megöléda aztat, akkora elhiszéem, hogy teé vagyja a féjédélem. Kaáptok éenni és innija, meg elláteást is – szólt Agyar. Mintha ezen gondolattól megkönnyebbült volna. Szemeiből most valami halvány sajnálkozás, türelem és végtelen nyugalom áradt, mintha biztos lenne abban, hogy ezt a két embert soha többé nem látja. Már csak azon kell gondolkoznia, hogyan szerezze vissza a talizmánt, ha netán tán a boszorka megkaparintaná.

– Hálásan köszönjük – felelte Shetim, majd egy halvány meghajlás után elindult a kijárat felé.

– Váarj csakí egy percreje – Agyar gyanakvóan a Lord felé nézett – Mia lelte az előzőé vezeért?

– Sajnos alkalmatlannak találtatott a további vezetésre – felelte szűkszavúan Shetim.

– Ésa teé kijéé vagyje neki, talánaja, fiacskája? Úgyaja hírlike ílyesmié nem adatottaj meg néki – pöfékelt tovább Agyar – Ésa az utódjal biza a második legerősejebbé tőrzsbüle valójnak kéene lennie.

– Ne aggódj Agyar, amint véghez viszem a próbát mindenre választ kapsz. De ne feledd, a fejedelem avatásra neked is el kell jönnöd.

– Tudamja, tudam...ottaj leszék éna azonja avatáson. Mehettéek eléj, egyeétek, igyajatok!

A harcos egy másik sátorhoz vezette őket. Shetim már jól ismerte az ilyen feldíszített sátrakat – ez is csak egy sámáné lehetett. A bejárat előtti póznán egy szekercével meglékelt koponya díszelgett, amire a vérrel festett mintázat rég rászáradt már.

– A kardomat nem kaphatnám vissza? – fordult Inalir az isizsihez, mielőtt belépett volna.

– Nem! – jött a mogorva válasz, amire a fiú elhúzta a száját és kénytelen-kelletlen bement Shetim után.

– Üdvözlégy néked, sámán! – köszönt Shetim, mire egy hosszú hajú, öregedő asszonyt látott maga előtt, amin kicsit meglepődött, mivel férfira számított. Éjfekete hajkoronájába ősz szálak vegyültek.

– Üdveje neéktek is! Foglaljaátok el helyeéteket! – mutatott a nagy, földön heverő párnákra, amik előtt egy asztalka terült el, telis-tele ennivalóval. A sámán mellett egy leány is ücsörgött, amolyan tanítványnak nézett ki. Mindketten tele voltak tollakkal, prémekkel, tetoválással és színes jelekkel, amikben halványan fel lehetett ismerni a rúnákat, amikből kialakulhattak.

Inalir nem akart illetlen lenni, hát egyből neki állt falatozni. Shetim csak nézte.

– Teja nem eszéel? – kérdezte az asszony, fürkésző tekintete egy pillanatra sem szakadt le róla, mióta beléptek.

– Nem, köszönöm – felelte a Lord.

– Ajjá, perszeé, a maszkoajad miatt – nevetett a sámán, egy-két foga már hiányzott, de ettől arca ugyanolyan kedves maradt – Tesseék, teszeak el, ha maár egyedüél leszel – és hozzálátott ennivalót csomagolni neki. Shetimet meglepte az asszony viselkedése. Nem kíváncsiskodott, de mintha olvasott volna gondolataiban. Végül nem felelt semmit.

– Ésa tudod-é márja hogy működiké az amulett? – kíváncsiskodott az asszony. Shetim nem válaszolt azonnal, hanem a mellette ülő lányra pillantott, aki zavartan kapta le róla tekintetét. Azon már meg sem lepődött, hogy meg sem kérdezte, mi járatban van, és hogy hogy kerül egyáltalán ide. Már rég megtudta ezt a jóscsontokból és az ősök szellemeitől.

– Eddig még nem – a Lord bal kezét végig a küklopsztól szerzett sebén tartotta. Még most is piszkosul szúrt, görcsölt a hasa, de igyekezett eltitkolni. Majd este meggyógyítom magam, gondolta mindig, mikor belé nyilallt a fájdalom.

– Ójja, megsérüeltél? Mieért nem mondajad? – az asszony a lányhoz fordult és egy másik nyelven kezdett karattyolni hozzá, mire az kiment a sátorból.

– Nem szükséges...majd én gondoskodom róla – hárította Shetim a kedvességet, de a sámán nem tágított.

– Elaj kell aztat látni – mondta, és a mellette keverő jókora faládában kezdett el kutakodni. Látszólag gyógynövényeket és különféle gyökereket rejtett. Maga a helyiség is tele volt ládákkal, ezekből csak egy volt lezárva egy ócska vaslakattal.

A lány kezében egy kis rézedénnyel tért vissza, amiben friss hó volt, másik kezében zuzmót szorongatott. Az asszony megint mondott neki valamit, majd a még mindig habzsoló Inalir felé mosolygott.

– Látajam, máar tele ettejed magadaát. Mijana megmutatjaá azja alvóhelyedeét.

A fiú kissé zavartan, lenyelte a falatot, majd társára nézett, aki fejével a kijárat felé bökött. Inalir kissé búslakodva felkelt és követte a lányt. Nem értette, miért kellett ilyen hamar távoznia. Amint lehullott utána a vastag bőrlepel, a sámánasszony kedves arca egyszeriben egy hárpiáéba csapott át.

– Kivágye te és mitá akaársz a népeémtől? – ráncai összehúzódtak és egyszeriben a fáklyafényben még mélyebbnek tűntek. Shetim valahogy előre érezte a sámán szándékait és erőltetett kedvességét, ezért felkészült és nem hagyta, hogy tekintetén a meglepettség tükröződjön. Elég jó emberismerőnek tartotta magát.

– Muur vagyok, vargiliai akár csak te – felelte közönyt erőltetve magára.

– Hazuadsz! Láttaálak már egyszeér a havaások csúcsosáén, amikoraj nyílt a Kapu! – az asszony nem beszélt hangosan, nem akarta, hogy bárki hallja beszélgetésüket. A szavakat ezért csak indulatosan préselte ki magából.

Shetimbe villámként csaptak az emlékek és a felismerés, hogy valaki is többet tudhat róla, mint amennyit ő bármikor elárulna magáról. Először nem felelt, de végül kénytelen volt magyarázattal szolgálni, amit mindig is gyűlölt.

– Igen, jártam már a csúcson, na és? Nem tehetem tiszteletemet az ősök előtt Kapunyitáskor? – Sok-sok éve történt már ez, és még csak nem is gondolt bele akkor, hogy megláthatják. Még az öreg őrzőnél volt tanítvány, az pedig kizavarta a hóviharba, hogy amennyire lehet, töltse fel energiáját a Kapu előtt, amikor a Vitu, Moi és Tevir az ég alján egy vonalban áll. Varázslatos esemény.

– Keérdésemreje te keérdéssel felesz? Te nem vagyja muur! Vargiliai semja vaágy!

Shetim kezdte unni a helyzetet. Arcizmait feszegette, és legszívesebben elhallgattatta volna a vén szipirtyót, de amíg vendégségben van, ilyesmire nem vetemedhetett.

– Mondjuk úgy, hogy sorsom eléggé hánytatott volt, de gyökereim ide kötnek – próbálta a leghitelesebben előadni magát.

– A csontuk majd megmondaják! – vette elő jósló kacatjait, mire Shetim lazán megragadta a markát.

– Hagyd, asszony, ne fáradsz kérdéseiddel az ősök szellemeit – szólt, majd bal, vaskarmos kezét, amit eddig sérülésén tartott most a sámán arca előtt húzta végig, tenyérrel felfelé, ujjait lazán tartva. Az asszony először meglepődött, majd elaludt. A Lord megragadta, nehogy előre dőljön és óvatosan saját ágyára helyezte, miközben majd belepusztult a fájdalomba. Mostanra már nagyon szúrt az hasfala, levegőt venni is alig bírt. Kikutatott pár gyógynövényt a ládából és visszafeküdt a párnákra. Levette fejdíszét és nagy levegőket véve szabaddá tette hasát ruháitól. A gyökereket beledörzsölte vaskesztyűs tenyerébe és ismét a fájdalom helyére tette.

Ekkor toppant be a lány, aki ijedten térdelt le a sámán mellé. Shetim alig kapott észbe, de felkelni nem tudott. Talán rossz ötlet volt ebben a sátorban maradni, gondolta.

– Csak alszik – mondta neki nyugodt hangon, hátha akkor nem tűnik úgy, mintha épp rajta kapták volna valamin.

A lány bizonytalanul vizsgálta és megállapította, hogy tényleg csak elszendergett. De ilyen hamar és ilyen mélyen? Most a Lord felé pillantott, aki szinte tehetetlenül feküdt a sátor másik végében. Bár nem értette az egész helyzetet, odasompolygott mellé és végig a sérülését vizsgálta. Amint sikerült némileg felmérnie kinyitott egy új ládát, és egy kenőcsfélét vett elő belőle. Shetim csak fél szemmel figyelte mit csinál, mert a fájdalomtól és az egész napos erőlködéstől eléggé kimerült, jobb karját felemelve arca előtt tartotta, hogy még a fáklya fénye se érje el. A leány letérdelt mellé, hogy elláthassa.

– Mit csinálsz? – kapott észbe a férfi, amikor a lány még jobban felhúzta hasán az elnyűtt anyagot. Valamit hadart mellé, miközben kedvesen mosolygott, de Shetim egy árva szavát nem értette. Még csak nem is sejtette, milyen nyelven beszélhet, pedig rengeteggel találkozott már. A sebesülés nagyon csúnya volt, a férfi bőrét mindenütt véraláfutások és kék-zöld foltok borították, talán még bordája is törött.

– Mijana a neved, igaz? Beszéled a vargaliant? – a kérdésre a lány csak a fejét ingatta. Karcsú ujjaival jókora darabot hasított a kenőcsből és Shetimre kente. A férfi kissé összerezzent, mivel a zöld, darabos massza hideg is volt, meg a kenegetést is fájlalta. De ez a rejtély nem hagyta nyugodni...ki ez a lány és honnan jöhetett? Arcának vonásai jók kivehetőek voltak, mivel csak homlokán húzódott egy szép, részletes tetoválás. Nagy szemei a borostyán színében ragyogtak. Ha belenéz az ember attól fél, talán a lelkéig belelát. Haja szintén fekete volt, bőre hófehér. Fején egy fiatal iruka megmunkált, fehér prémes feje ült, amiről melleire lógtak patái, hátára pedig a nagyobb része. Az iruka az isizsik szent totemállata, úgy tartják, hogy a hegy szellemei mind ebbe a szarvashoz hasonló lénybe bújnak.

Mijana, miután bekente a sérülést kántált még valamit, de ezt már Shetim nem hallhatta, mivel mély álomba merült.

Előző ¤ Tovább

Még nincs hozzászólás.
 

Kezdőlap

Bemutatkozás

Prológus

Krónikák

Véleményezz!

Bejelentkezés

Galéria

Kapcsolat

Reklámposta

 

Szereplők

Térkép

Népek

Hadsereg

Hátasok

Viseletek

Élővilág

Politika

 

További oldalak

A Tale From Rivendell ~ Gyűrűk Ura fanfiction

Egy furcsa lány blogja ~ Írások, vélemények egy igencsak nem hétköznapi nőszemélytől.

Misztikus varázsoldal ~ Versek, novellák, történetek egy varázslényekkel megfűszerezett világban.

Novus ~ Fanfictionok, regények, versek, novellák gyűjteménye az internet lakóitól.

One bird's heart and soul ~ Blog, regények, versek, novellák és grafikák egy daloló madártól.

Határok nélkül ~ Blog, versek, novellák, regény és minden, ami fantasy!

Parablas ~ Írással és írástechnikával foglalkozó magazin, amatőr és kevésbé amatőr írók gyülekezete.

Voluntas ~ Katherine verseit, novelláit és versenyműeit olvashatod itt.

 

Versenyek

-

 

 

 

Az oldal teljes tartalma saját (képek és szöveg egyaránt), így innen elvinni tilos!

Copiright ˆ 2013-2014


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre